''Aki tul sokat latott, altalaban nehezebben, szolal meg. Elobb csak mesel. A fianak, az unokajanak, a tarsanak, esetleg baratainak. S bar az elo szo eros, sokszor szinte monumentalis megjelenito erot visz a kepekbe, megfelelo helyzetben rajon, hogy a sok meset kar lenne a feledes jotekony tevekenysegere bizni. Erre a felismereesre, - az olvasok szerencsejere, - Jung Ildiko Judit is idejeben rajott, igy en is tiszta szvbol ajanlhatom barkinek, aki kezbe veszi ezt a kis kotetet, hogy nyugodtan nyissa ki, lapozzon bele, utana garantaltan nem fogja letenni addig, amig vegig nem olvasta. Minden egyes szobol, mondatbol kitunik, hogy az irono szereti az eletet, szereti az embereket es egy esetleges alarc mogul ket, mindenkit atolelo szeme, el nem mulo joindulattal, folyamatosan kiles a vilagra. Ebben rejlik az o ereje.'' - B. Osvat Agnes ''Eleinte azt hittem, tenyleg csak a munkaval kapcsolatos dolgokrol beszelgetnek, de aztan kezdett kimenni a szobabol ha hivtak, hogy ne halljam mirol beszelnek. Ereztem, hogy folosleges vagyok mar otthon is, amikor egyik volt egyetemi tarsam gyogyszertarat nyitott Marosvasarhelyen es allast ajanlott nekem, szoltam apamnak, aki ram bizta a dontest, tehat most eljottem es itt vagyok. Van sajat otthonom, ahol ugy elek, ahogy akarok, a varost ismerem es igyekszem megszeretni.''